Ha valamiért megérte kovászt nevelni, az a bagett volt. Csudigyönyörű tud lenni, hálás kis jószág. Nem is elképesztően bonyolult az elkészítése, bár mint szinte minden kovászos recept, időigényes. Viszont sok munka ezzel sincs, főleg a várakozási idő sok. 

Viszont már elsőre is ilyen szép lett:

Aztán meg ilyen:

És aztán ilyen:

Lehet, hogy már gyanítható, hogy imádom ezt a receptet...

Meg esetleg az is, hogy a fotózás sokkal kevésbé megy, mint a sütés. De majd belejövök abba is. Egyszer.

Addig is csodáljuk meg azt a sikérhálót...

Vagy egy bagettes szendvicset:

Az alábbi „recept” ehhez egy általános segítség. Nem mindig így kell majd kezelni a kovászos tésztát, de az esetek többségében ez a munka menete. Időigényes, de állati izgalmas. Ülünk a kis kelesztőtálunk mellett, tízpercenként bekukkantunk, vajon megnőtt már? És ha igen, eléggé? Aztán magabiztosan nekiállunk hajtogatni, és hoppá, ez nem is olyan egyszerű, hát ez ragad, meg szakad, meg nyúlik... De kis gyakorlással meg lehet ezt tanulni, szóval hajrá!

Ne is szaporítsuk a szót, lássuk, mi a tennivaló kovászos tésztával.