Szóval amikor én még kislány voltam, egy ilyen szép kis cipó receptje volt egy magazin címlapján, és végre így nagyjából két évtized után, immár kovászzal, elkészült a majdnem hajszálpontos mása a saját konyhámban is. Rum és bor, hát sikerülhet ez rosszul?

Ilyen lett a kis drága:

És íme az eredeti kép mellett. Elégedett vagyok...

 

A receptért kattints a szövegben a lilával kiemelt linkre!

A korábban mutatott kenyérrecepttel most egy kicsit különlegesebb formázású, ünnepi kenyér készült. Gyakorlatilag egy gyökérkenyér, karikába tekerve. Sosem sütöttem meg augusztus 20-i kenyeret, de egyszer mindennek eljön az ideje. Jövőre kipróbálunk egy új formát is. 

Azért mutatom „pucéran" is:

Persze azért kihívás is tud lenni a csigasütés. 

Először is el kell találni a megfelelő keménységet a tésztához. Ha túl puha, szétszakad, nem lehet rendesen feltekerni. Ha túl kemény, akkor meg nehéz nyújtani, és megint nem lehet tekerni, mert törik. Aztán túl ragacsos sem lehet, mert ismét tekerési gondjaink lesznek, amikor leragad a deszkára.

A tekerés maga még ideális tésztaállag mellett is kissé nehézkes, mert könnyű kitolni közben a tölteléket a tésztából.

A szeletekre vágás is tud izgalmas perceket okozni, mert könnyű vagdosás közben teljesen szétlapítani a kis csigákat.

Végül pedig könnyű őket túl szárazra sütni, és máris oda az omlós, puha csiga-biga. 

Hogy hogyan érdemes ezeket a problémákat kezelni, azt még én is csak tanulgatom. A tészta állaga a legnagyobb kihívás. Ha sok vajat, zsiradékot használunk, finom puha lesz a végeredmény, de nagyon nehéz lesz formázni. Ha sok a liszt, könnyebb dolgozni vele, de száraz lesz a csiga. A legjobb talán, ha amolyan gyurma állagot tudunk kibalanszozni. Továbbá bár a receptjeim tartalmaznak sikért, hiszen ezeket még így készítettem, az utóbbi időben arra jutottam, hogy jobb a tészta nélküle.

A feltekerésnél leginkább a gyakorlat segít. Próbáltam mindenféle segédeszközöket használni, de egy idő után nem szükségesek, rá lehet érezni. Mindenesetre ha nagyon nem akar menni szabad kézzel, akkor egy jó széles, lapos lapát, tésztakaparó nagy segítség tud lenni. 

A vágás a legegyszerűben orvosolható gond, csak egy kis trükköt kell hozzá ismerni: kés helyett cérnával érdemes vágni. Átbújtatjuk a tekercs alatt, átvetjük a két végét egymáson a tekercs felett, majd mindkét végét meghúzzuk. Kész is a szép, szabályos csiga.

A túlsütés ellenszere egyrészt az alacsonyabb hőmérséklet, másrészt a sok gőz, végül pedig, ha minden kötél szakad, a sütőpapírral letakarás, ha még nem sült át teljesen, de már barnulna a teteje.

A végére pedig ráadásként mutatok ugyanilyen „csigás” tésztából egy egyszerűbb, de nagyon látványos desszertet, amivel sokkal kevesebb a macera, mint a hagyományos csiguszokkal: a klasszikus almarózsa kovászos változatban.

Jó sokat váratott magára, valami mindig közbejött, amikor leültem volna írni róla, de végre itt a kenyérke. 

Általában egyadagos dolgokat sütök kovásszal, mint a bagett vagy a bagel, de azért kenyeret is meg kell tanulni készíteni. Kiváló ajándék is egyébként, szóval ha gyakorolnánk, de nem tudunk minden nap egy kiló kenyeret megenni, osztogassuk a baráti körünkben a kísérleti példányokat. (De éppen le is fagyaszthajuk felszeletelve.)

Még én is csak ebben a szakaszban vagyok, kísérletezem. Ugyanaz a recept hol így, hol úgy sikerül, mert ha letakarjuk, nem takarjuk le, máshogy takarjuk le, laposabb vagy kerekebb formában kelesztjük stb., mindig más lesz az eremény.

Szóval senki ne essen kétségbe, ha nem lesz elsőre gyönyörűséges a kenyere. Nekem eddig mindegyik finom lett, és hát valahol ez lenne a lényeg. Még ez is jó volt:

 

A receptért kattints a szövegben a lilával kiemelt linkre!