Persze azért kihívás is tud lenni a csigasütés. 

Először is el kell találni a megfelelő keménységet a tésztához. Ha túl puha, szétszakad, nem lehet rendesen feltekerni. Ha túl kemény, akkor meg nehéz nyújtani, és megint nem lehet tekerni, mert törik. Aztán túl ragacsos sem lehet, mert ismét tekerési gondjaink lesznek, amikor leragad a deszkára.

A tekerés maga még ideális tésztaállag mellett is kissé nehézkes, mert könnyű kitolni közben a tölteléket a tésztából.

A szeletekre vágás is tud izgalmas perceket okozni, mert könnyű vagdosás közben teljesen szétlapítani a kis csigákat.

Végül pedig könnyű őket túl szárazra sütni, és máris oda az omlós, puha csiga-biga. 

Hogy hogyan érdemes ezeket a problémákat kezelni, azt még én is csak tanulgatom. A tészta állaga a legnagyobb kihívás. Ha sok vajat, zsiradékot használunk, finom puha lesz a végeredmény, de nagyon nehéz lesz formázni. Ha sok a liszt, könnyebb dolgozni vele, de száraz lesz a csiga. A legjobb talán, ha amolyan gyurma állagot tudunk kibalanszozni. Továbbá bár a receptjeim tartalmaznak sikért, hiszen ezeket még így készítettem, az utóbbi időben arra jutottam, hogy jobb a tészta nélküle.

A feltekerésnél leginkább a gyakorlat segít. Próbáltam mindenféle segédeszközöket használni, de egy idő után nem szükségesek, rá lehet érezni. Mindenesetre ha nagyon nem akar menni szabad kézzel, akkor egy jó széles, lapos lapát, tésztakaparó nagy segítség tud lenni. 

A vágás a legegyszerűben orvosolható gond, csak egy kis trükköt kell hozzá ismerni: kés helyett cérnával érdemes vágni. Átbújtatjuk a tekercs alatt, átvetjük a két végét egymáson a tekercs felett, majd mindkét végét meghúzzuk. Kész is a szép, szabályos csiga.

A túlsütés ellenszere egyrészt az alacsonyabb hőmérséklet, másrészt a sok gőz, végül pedig, ha minden kötél szakad, a sütőpapírral letakarás, ha még nem sült át teljesen, de már barnulna a teteje.

A végére pedig ráadásként mutatok ugyanilyen „csigás” tésztából egy egyszerűbb, de nagyon látványos desszertet, amivel sokkal kevesebb a macera, mint a hagyományos csiguszokkal: a klasszikus almarózsa kovászos változatban.