Azt gondolom, konyhai baleset mindenkivel megesik, aki beteszi a lábát ebbe a veszélyekkel teli birodalomba. Én nagyjából minden sütésnél sikeresen hozzanyomkodom az ujjamat, alkaromat, csuklómat a forró sütőhöz, tepsi füléhez stb. De azért vannak ennél cifrább esetek is.

Ez pl. elég mókás így visszatekintve, de ott és akkor nem volt őszinte a mosolyom. Főleg, amikor megkezdődtek a minirobbanások... Szóval a kérdés adott: ki mit tippel, mi történt itt?

Segítségül még egy kép, már a katasztrófaelhárítás utánról:

Szóval vettem egy ilyen kis szörnyeteget.

Állítólag ezzel gyerekjáték lesz felaprítani egy kazal mondjuk petrezselymet. Egész véletlenül pont parkol a hűtőben egy kazal petrezselyem, az itteni lengyel boltokban magyar szemmel igen szokatlan méretű „egy csokor”. (Talán kitaláljátok, miért vettem, hogy ne legyen megint mentes a petrezselymes krumpli...)

Szóval hamarosan kiderül, jó-e valamire ez a játék, hú de izgi!

Főzés közben gyakran dolgozik az ember rutinból, oda sem figyel már, persze, pörkölt, hol itt a kihívás? Már meg sem kóstoljuk menet közben, tudjuk, mi hogy működik, mire számíthatunk. Aztán vannak kísérletek is, amikor mindig módosítunk valamit, javítgatunk, alig várjuk, hogy kész legyen, és próbálgatni lehessen a pudingot.

A legszebb pedig az, amikor a kísérletezés végére olyan receptet hozunk létre, amin már nincs mit javítani, pontosan olyan, ahogy az elképzeltük, egyszerűen tökéletes.

Na, ez a túró rudi olyan.

 

A receptért kattints a szövegben a lilával kiemelt linkre!

Sokat vacakolok a konyhában azzal, hogy olyasmiket kreáljak, amiket egyébként két fillérért megvehetnék a boltban. A sajtos tallér pl. ilyen. (Jó, megvehetném, ha Magyarországon élnék. Errefelé nem túl ismert dolog. De azért megoldható lenne, ha nagyon akarnám.) 

Na de evett már valaki mostanában bolti sajtos tallért? Fűrészpor leginkább. Amit otthon készítek, abba viszont olyan alapanyagokat teszek, amit én elfogadhatónak ítélek.

Jelen esetben a tallér annyira jól sikerült - majd lett még kicsit jobb némi finomítgatás után -, hogy már bottal sem piszkálnék meg boltit. Plusz előnye, hogy készíthetjük teljes kiőrlésű lisztből anékül, hogy ez bárkinek feltűnne, így egy kis finomsággal a legmakacsabb gyerekbe - férjbe... - is belediktálhatunk némi plusz rostot és egyéb földi jót nyafogás és panasz nélkül.

Ha valamiért megérte kovászt nevelni, az a bagett volt. Csudigyönyörű tud lenni, hálás kis jószág. Nem is elképesztően bonyolult az elkészítése, bár mint szinte minden kovászos recept, időigényes. Viszont sok munka ezzel sincs, főleg a várakozási idő sok. 

Viszont már elsőre is ilyen szép lett:

Aztán meg ilyen:

És aztán ilyen:

Lehet, hogy már gyanítható, hogy imádom ezt a receptet...

Meg esetleg az is, hogy a fotózás sokkal kevésbé megy, mint a sütés. De majd belejövök abba is. Egyszer.

Addig is csodáljuk meg azt a sikérhálót...

Vagy egy bagettes szendvicset: