Sokkal hasznosabb hobbi, mint a bélyeggyűjtés
Nos igen, a kovász. Misztikus, rejtélyes dolog, amiről elsőre mindenki azt gondolja, hogy valami elképesztően bonyolult, bonsai-fácska jellegű izé, ami csak elhivatott mesteremberek kezében működik. Pedig az igazság az, hogy egy végtelenül egyszerű „háziállatról” van szó.
Igen, gondoskodni kell róla, etetni kell, meg főleg először is rá kell szánni vagy két hetet, hogy felneveljük. De ha ezen átbukdácsolunk, onnantól alig van vele tennivaló, és végtelenül hálás kis jószág.
Hasonlóképpen a vele való sütés is felettébb izgalmas kaland, csupa élmény. Eleinte főleg kudarcélmény, de annyi baj legyen. A jóféle házi kenyér, péksütemény meghálálja minden munkánkat és bosszúságunkat.
Ehhez azonban először is működő, üzembiztos
kovász kell. Amihez pedig a legjobb tanács, amit adhatok: ne stresszeljük túl. Nem atomfizika, 1-2 szabályt betartva bárkinek sikerülni fog. A kovász nem kényes, nem haragszik meg, ha néha elhanzagoljuk, ha nem pont úgy bánunk vele, mint x mesterszakács, ha nem gyémánttal kirakott aranykehelyben tartjuk, csak tejfölös pitliben, ha fél órával előbb vagy később etetjük. Kis kitartással bárkiből lehet büszke kovásztulajdonos. Ez viszont egyben elvezet a második tanácshoz is: ne türelmetlenkedjünk. Ha le tudtunk élni 23, 30 vagy akár 60 évet kovászos kenyér nélkül, két hetet még bírjunk ki, adjunk neki időt megnőni, megerősödni.
Persze minden, amit én elmondok a kovászról, is csak tanács és ötlet, ne féljünk a magunk útján menni. Még én is voltaképp csak tanulom a dolgot, fiatal még Rozi mama, az én kis kovászom.
Megszületéséhez és a vele való sütéshez sok forrásból kaptam segítséget, első sorban
A Nagyi Kovászos Kenyere csoporttól a Facebookon. Nekik innen is ezer hála és köszönet a támogatásért, ötletekért, receptekért és egyáltalán, a kovászos társaságért!
(Valamint köszönöm a Vad-Kovászolók nevű csoportnak, hogy miközben azt hirdetik, hogy céljuk a kovász minél többekkel megismertése és megszerettetése, totál kezdőként nagyjából az első beköszönésem után kivágtak a csoportból, mint macskát... khm... ürítkezni, mint utóbb megtudtam, alighanem azért, mert merészeltem a - számomra nyilvánvalóan pont annyira ismeretlen, random és új - másik csoportnak is tagja lenni. Puszi nekik, éljen a kovász!)
A receptért kattints a szövegben a lilával kiemelt linkre!
Megosztás a facebookon
Belépés Facebookkal
